Dullin, Charles: A színészet titkairól - Korszerű színház 20. (Budapest, 1960)

I. Jegyzetek és emlékezések

Gondolatok a japán színészekről (1930 május)

Felettébb sajnálatos, hogy a japán színészek nem a japán színház eredeti díszletei között mutatták be művészetüket. Talán az amerikaiaknak akartak tetszeni? Vagy attól tartottak, hogy megzavarják a francia közönséget? Bizony, a bemutató estéjén meg kellett állapítanom, hogy a körülötte* ülők a lehető legnagyobb élvezetüket lelték a háború előtti Chátelet-szinházhoz méltó díszletekben.

Valójában a színészek csodálatos játéka és a festett vásznak közti diszharmónia katasztrófális volt. A játék bizonyságot szolgáltatott a színész eszközeinek gazdagságáról} a díszleteket mintha eleve azért állították volna oda, hogy megmutassák: mennyire idegen a színháztól a naturalizmus, amelyből pontosan az hiányzik, sünire törekszik: az igazság.

A régi japán színház elgondolásai mindig vonzottak. Sőt, bevallom azt is, hogy sokat tanultam tőle; felfogásom a színjáték megújításáról akkor szilárdult meg, amikor eredetét és történetét tanulmányoztam.

Még akkor is, ha félretesszük mindazt, ami az előadásokban specifikusan japán és elhárítjuk a virtuozitás veszélyét, amely néha a színészi trükkökkel való visszaéléshez és szemfényvesztéshez vezet: tanulnunk kellene abból, hogy ml mindent csinálhat a szinész testével, hangjával, mozdulataival.

A japán szinész a legaprólékoeabb realizmusból indul ki és a szintézishez az igazságra való igény vezeti el. Nálunk a "stilizálás" szó azonnal valami megmerevedett esztétizmust, fakó és szolgai ritmikát idéz fel; náluk a stilizálás közvetlen,ékeaszóló, kifejezőbb magánál a valóságnál is.

A Châtelet 1862-ben épült párizsi színház.amely a megalakulása utáni első évtizedekben főleg kalandos rémdrámákat és tündérjátékokat mutatott be. - (A ford.)

38 -