Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - A pantomim stílusa - AZ ELŐADÁS

AZ ELŐADÁS A pantomim előadás. A pantomimus ezt az előadást a térbe irja, saját teste a kifejezési eszköze. Ezért, mindenekelőtt, legyen birtokában szerszáma összes fizikai eszközének, ismerje meg analizis utján ezt a szerszámot, tegye hajlékonnyá gimnasztikával, fegyelmezze a klasszikus tánc első - a mimus napi edzéséhez tartozó - gyakorlataival. De legyen képes arra is, hogy felépítse az előadását, mégpedig a közönség számára olvashatóan; a közönségnek meg kell értenie az előadást. Nagy szónokok beszédeit olvasva, bámulatba ejt bennünket a gondolatok ritmusa. A kibontakozó szakaszokat szünetek törik meg, ezek a szünetek tartják ébren a hallgatók figyelmét és ezek segítségével érzékelteti a szónok a beszéd ritmusát és lélegzetét. A pantomimus előadása is szakaszokból, mondatokból és mondatrészekből épül fel. Ezek harmonikusan illeszkedjenek egymásba, nehogy az érthetetlenség veszélye fenyegessen. Csakúgy, mint az elmondott előadásnak, a pantomimus előadásának is van lélegzete és vannak szünetei; csakúgy, mint a leirt előadásnak, ennek is vannak pontjai és vesszői, kettőspontjai, kérdőjelei vagy felkiáltójelei. Ennek az előadásnak minden mondatrésze legyen érthető önmagában mint egész és a többi mondatrészhez viszonyítva is. Ás megint csak, minden mondat legyen érthető önmagában és az egész előadáshoz viszonyítva is. Mielőtt nekikezdenénk a pantomim tanulmányozásának, barátkozzunk meg stílusával, előadásformájával és - ebben a könyvben minduntalan előforduló - használatos szakkifejezéseivel.