Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - A drámai rögtönzés - A maszk - A pantomim magasiskolája

A MASZK - A PANTOMIM MAGASISKOLÁJA Az oktatás közben használt maszk tüllfátyol, amellyel befedik az arcot. Elég vékonynak kell lennie ahhoz, hogy a tanitvány lásson, és elég sűrűnek ahhoz, hogy elfedje az arcvonásokat. Ez adja meg a maszknak a maga formáját, az emberi fejet pedig faszoborhoz teszi hasonlatossá. A maszk szükségessége A maszk távolságot teremt a pantomimus és a közönség között. Azzal, hogy a pantomimus elveszti emberi arcát, a közönség számára eltávolodik és megnő. Lényeggé válik, mozgó szoborrá. Fedetlen arcú embernél a szemlélő pillantását mindig az arc tekintete vonzza magához, a test pedig eközben másodlagos jelentőségű marad. Az elrejtett arc ezzel szemben teljesen felolvad a testben, eltűnik és Ily módon érvényre juttatja a fejet. A fej most sokkal fontosabbá válik, helyettesítenie kell az arcot. A pantomimus szemszögéből nézve, a maszk eltávolítja őt a nézőtől. Ez az arcát befedő fátyol sorompó, amely megvédi őt. A maszk viselése megszűnteti a tartózkodás, a bátortalanság, a félelem végső maradványait is - a maszk felszabadító elem. Az a tudat, hogy az arc rejtve van, a testi csele vésre való koncentrálásra kényszerit. Egy bizonyos magatartás szükségességének a következtében - amely maga

cartas során az arc nem létezik - a tanitvány idegenné válik önmaga számára, önmaga fölött áll. Teste arra kényszeríti , hogy hozzá nem tartozó lényként tekintse, amelyet be-