Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - A drámai rögtönzés - Rögtönzés kettesben

nek jut, miközben a passzív partner figyelmével támogatja a másikat. Mig tehát "A" cselekszik és premier planig növeli a mozdulatait, addig "B", a partner, semleges síkra korlátozza játékát és a cselekmény háttérben marad. "A" a szólista, "B" a kiséret. Szóló és kórus közötti váltás Ha a két partner cselekvése közös, kórusban játszanak, összehangzó kórusban (párhuzamosan futó cselekvés) • Szükség szerint a kórus kétszólamuvá válik. Ebben az esetben az egyik pantomimus minden mozdulatának, minden mozgásának és tartásának összhangoznia kell a másik mozdulatával, mozgásával és tartásával, vizuális és drámai harmóniát kell teremteni. A kórust ugy kell beosztani, hogy a közönség ne csak az egyik partnerre irányítsa a tekintetét, minthogy ez intenzitásban felülmúlja a másikat. Mindegyik partnernek szoros összeköttetésben kell játszania a másikkal, mindig kapcsolatban kell maradnia vele. Ha az egyik partner, drámai szükségszerűségből, átveszi a cselekvést, a másiknak, a szinpadon elfoglalt helye és tartása utján, rá kell irányítani a közönség figyelmét . Az érintés elmaradása A pantomimban a partnerek nem érintik egymást. Ugyanúgy, mint a tárgyak, az érintések is fiktívek. Ha a pantomimus megfogja partnere kezét, nem érinti meg ezt a kezet, a két kéz között "halo" marad, fénykör, mint a dicsfény a régi festményeken. Es a fénykör a kapcsolat a két kéz között. Nagyságot és bájt kölcsönöz a kézmozdulatoknak és ezek a tulajdonságok alkotják a különbséget a pantomim és a naturalizmus között: a stílust. A kettesben való rögtönzés tanulmánya csak akkor kezdődhet meg, ha a tanítványok mér alaposan ismerik egymást, egyrészt a kö-