Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)
JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - A drámai rögtönzés - Rögtönzés kettesben
zös testtechnikai gyakorlatok, másrészt as egyéni rögtönzések következtében, amelyeknél mint néző mindenki módját ejthette, hogy megismerje a másik munkáját. Példa egy kettesben való rögtönzés témájára Találkozás a folyónál (távolkeleti mese után) Egymástól nagy távolságban lévő férfi és nő, meghatározott időben, találkozni akar egy folyónál. Mindketten ugyanabban az időben kerekednek fel,és több napon keresztül vándorolnak, miközben síkságokat kell átszelniük és hegyeket megmászniuk, mert a találkozás helye, a folyó, két hegy közötti völgyben fekszik. Amikor mindketten, ellenkező irányból megérkeznek a folyóparthoz, messziről meglátják és felismerik egymást. A férfi csónakba száll, átszeli a sebes folyamot, és találkozik a nővel. ElŐssör is azt kell megmutatnunk, hogy ők ketten találkozni akarnak egymással. Mindegyik egyedül van, de közben magában hordja a másik képét, mindegyik gondolatban a másiknál időzik. Ez az egymásra gondolás járásuk alapja, ritmusuk alapja. Ezért közös ritmusban kezdik cselekvésüket, ez a közös ritmus fejezi ki egységüket. Az egymástól való távolság, a közönség viszonylatában A "járás távlatban" gyakorlatot használjuk itt fel. A rögtönzés kezdetén mindketten belsőleg fejezik ki a járást, a járás mozdulatai a legegyszerűbb kifejezésre szorítkoznak, csupán a test ritmusa mutatja ezt a járást. Helybenjárás ez, a távolság nagyobbitása céljából. Az egymástól való távolság A két pantomimus álljon egymáshoz képest különböző sikon. Különböző irányba mennek, ezért az egyik frontálisan, a másik profilban közeledik a közönséghez. Mindket-