Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - A drámai rögtönzés - Térteremtés - térritmus

korlátozott teret alkot számára, ez az Ő hatóköre. Ez a hatókör a pantomimus mórtékévé válik,a hozzátartozó szinpadrészek mértékévé. À közönség türelmetlenül varia, hogy a pantomimus elérje a szinpad közepét, látni akarja, mit teremt belőle. A soron következő rögtönzési munkában a tanítvány megkezdi a drámai témák áttételét, miközben személyes indulatból, az atmoszférák hatásának engedelmeskedő rezgéseiből, érzékei élesedéséből indul ki. Mindezen tényezők alapján meg kell találnia a vizuális és testi áttételt, a pantomimikus stilizálást. Mint ahogy a festő képe számára különböző szineket választ a palettán, ugy kell majd kiválasztania a pantomimusnak a tartásokat és az állásokat a szinpadon. A rögtönzés munkája ebből a választásból, a jelenetek közvetlen elrendezéséből áll. Eközben először abból indulunk ki, amit érzünk, másodszor a közönségnek nyújtandó látványból. Mindez pontosan kiszámított szinpadi felosztásban történik. A pantomimusnak tetszése szerint kell tudnia nagyobbítani a játékteret. Nagyon kicsi teret több kilóméteres felületté változtathat és cselekvése színhelyét tetszése szerint megváltoztathatja. Ha nagy léptekkel megy keresztül a szinpadon, kisebbiti a szinpadot. Ha viszont ugyanezt a szinpadot kis léptekkel járja végig, megnagyobbítja azt. Ha frontális tartásból profilba vált át, megváltoztatja cselekvése szinhelyét. A pantomimusnak igy tehát módja van rá, hogy leszűkítse és korlátlanul kiterjessze a teret. Valóságos és fiktiv továbbhaladás a szinpadon - Az "utak" (parcours) Az "ut" a pantomimus állásainak kompozíciója helybenjárásban, vagy továbbhaladásnál. Állandó továbbhaladás stilizálása, s ezt a továbbhaladást a pantomimus egymásután frontálisan, profilban vagy a közönségnek háttal áb-