Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - A drámai rögtönzés - Térteremtés - térritmus

TÉRTEEEMTÉS - TÉEBITIIUS Rögtönzése felépítéséhez a tanítvány néhány négyzetméter térrel rendelkezik* Ennek a színpadnak ő az ura, akarata szerint beoszthatja* Â színpad a műhelye, ahol dolgozik. De hajlékony anyag is az ö számára, alakithatja, mint ahogy a szobrász alakítja az agyagot, amelyből szobrot akar késziteni. A szinpad legyen az a tér, amelyben a tanitvány kibontakoztatja és ábrázolja rögtönzését. Rendeznie kell tehát a terét, a helyét és a jelenetek kifejlését, hogy érvényre juttassa az interpretálandó téma elemeit. A szinpad beosztása, a pantomimus helye és járásai ezen a szinpadon, a közönséggel szembeni frontális, oldalt vagy háttal való, vagy átlós állás, a járás vagy a szinpad átalakítása mozgó talajjá - mindennek megkonstruáltnak, egybehangoltnak és rendezettnek kell lennie. Ez a térritmus, amelyet a tanitvány a drámai rögtönzések második részét alkotó pantomimikus kompoziciók során ismer meg. Néhány, a megfigyelésből és a tapasztalatból következő szabályt kell itt megemlít énünk. A pantomimus állásai a közönséghez viszonyítva A pantomimusnak, a közönséghez viszonyítva, három fő állása van: frontális, profilban és háttal való állás, ezenkívül a nyitott (a közönség felé irányuló) és a zárt (a háttér felé irányuló) átlóban való állás. Frontális állásban a pantomimus teljesen felkínálja magát. Ez az eszményi tartás: kisugárzása megragadja az egész közönséget. A pantomimus tükör a nézők számára, látják és fel-