Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - A drámai rögtönzés - Az indulat

AZ INDULAT Az Indulat merőben emberi dolog* Az atmoszféra, függetlenül az embertől, kivülről hat rá, mig az indulatok belőle indulnak ki* Az emberrel szoros belső kapcsolatban álló esemény, személy vag:' helyzet befolyásolj a őket. Az atmoszféra esetében egyoldalú, kivülről érkező cselekvéssel állunk szemben. Az indulat esetében a cselekvés kétszeres és egyidejű* Az indulat, a külvilággal való érintkezés kapcsán létrejött emberi rezgés, hasonlóan ahhoz, amikor a hegedű húrja a vonó érintése következtében rezgésbe jön* A tanítvány csak akkor kezdhet neki az indulati gyakorlatnak, ha már kialakította, kifej le estette és az atmoszféra hatására rezgésbe hozta a hatodik érzékét. Ekkor módja van rá, hogy akarata szerint passziv állapotba helyezze magát valamely atmoszférával szómban* így tanul majd meg indulatot kelteni magában, hogy azt a munka folyamán ugyanakkor analizálja is ós fejlődéséhez szükséges eredményeket teremtsen belőle* Az indulat ritmusa Mig az atmoszféra ritmusa statikus (az atmoszféra jelen van és uralkodik az emberen, égessen addig a pillanatig, amig, tökéletes átalakulás következtében, el nem tűnik) , addig az indulat görbéje dinamikus. Megszületik, nő, kifejlődik, eléri a csúcspontját, kitör és eltűnik, mint a levegő a kipukkadt léggömbből*