Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)
JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - A drámai rögtönzés - A drámai rögtönzés munkája
A kölcsönös viszony A tanítványnak azt kell éreznie, hogy tanulótársainak csoportja, mintegy az ő belső szeme, amely indulati és érzelmi képességének megismerésére és elemzésére tanítja. Ez a könyörtelen szem kutat majd a múltjában és élményei között, hogy kiválassza belőlük mindazt, ami a drámai cselekmény szempontjából hasznos. Ezt a drámai cselekményt kell majd aztán a tanítványnak kifejeznie és a kidolgozott pantomimikus forma segítségével el kell érnie, hogy a közönség is étérezze azt. Természetesen, feltétlenül szükséges, hogy mindegyik tanitvány kiszolgáltassa magát a többiek tekintetének. A tanítványnak az a szabad elhatározása, hogy elhagyja helyét és egymaga leüljön az üres zsámolyra, már választás, a szabad akarat és a döntés aktusa. Győzelem ez önmaga fölött, az egyéni bátortalanság és a szemérem fölött. De győzelem a hiúság fölött is. Egész belsőnket feltárjuk a másik előtt. A tanítványnak természetesen nem szabad azt képzelnie, hogy áldozatként dobták oda tanulótársainak. Legyen meggyőződve róla, hogy közös munkában, valami pozitivet nyújt nekik, valami olyat, amit ök majd ugyancsak viszonozni fognak. Ebből kiindulva, a csoport minden tanítvány-nézőjének tudnia kell, hogy neki is fel kell majd mennie a "szinpadra", és ott, a többiek előtt és velük együtt, személyes tapasztalatokat kell szereznie fejlesztendő és leleplezendő M én M-je újra felépítésében.
