Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - A drámai rögtönzés - Az öt érzék

AZ ÖT ÉRZÉK n

Az öt érzék szabadítja fel az ember számára a külvilágot •** (Charles Dullin) Az öt érzék tevékenysége különböző erősségű. A legélénkebben tevékeny a tapintás és a látás, utánuk következik a hallás. A szaglás, amely némely állatnál erősen kifejlődött, az embernél igen korlátozott, éppen igy az Ízlelés is. A drámai rögtönzés első szakasza az öt érzék gyakorlatából áll; ezen keresztül találja meg a tanitvány a kapcsolatot a külvilág dolgaival. A feladat az észlelési érzék erősítése, a szemet érintő dolgok, a fülbe hatoló hangok, az orrba szálló illatok,a nyelvet érő enyhe vagy erős izek utján. A tanítványnak meg kell találnia gyermekkora első fizikai érzeteit. Ez a munka a tanítványtól tökéletes koncentrálást követel, a pedagógustól türelmet, biztos nyugalmat és igen nagy pszichológiai tapintatot, mindenekelőtt pedig kölcsönös és feltétlen bizalmat. A tapintás Az érintésre legérzékenyebb emberi eszköz a kéz, azaz a tenyér és az ujjbegyek; az érintés szublimálása a simogatás. Az újszülött első kíváncsisága két tapogatózó keze utján fejeződik ki. A tanitvány, aki önkéntesen határozta el magát az első gyakorlatra, a zsámolyon ül, szemben a többiekkel. A zsámoly többre becsülendő a széknél, mert a háttámla hiánya önmagunk által ellenőrzött tartást ir elő.