Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - A drámai rögtönzés

A DRÁMAI RÖGTÖNZÉS A drámai rögtönzés célja, hogy újra felfedezze az emberi lény érzelemre képes funkcióját. Megtanít rá, hogy ezt a funkciót az értelem ellenőrzése alatt helyreállítsuk. A pantomimusnak elsősorban meg kell keresnie a maga személyiségét, és, hogy tudatában legyen ennek a személyiségnek, bármilyen ellentmondásosnak látszik is ez, először is ki kell kapcsolni a azt. Vissza kell emlékeznie a világ felfedezésének mindazon szakaszaira, amelyeket gyerekkora óta, még a tudatos gondolkodás felébredése előtt, átélt. A tanítványnak, aki a technikai gyakorlatok folyamán teljesen újonnan ismeri meg a testét, és újonnan fedezi fel - a napi edzés következtében - teste funkcióit, a rögtönzések alkalmával hasonlóképpen teljesen függetlenítenie kell magát minden megtanult képességétől és napi szokásától, hogy eredeti indulatokra és érzelmekre találjon és azokat egészen tiszta állapotban alkossa újra. Tehát újra fel kell építenie a személyiségét. Mi is hát a személyiség

? Egysége mindannak, amik vagyunk, amik voltunk, amit teszünk, amit tettünk és végül mindannak, amire képesek vagyunk. A személyiség folytonos előrehaladás. A személyiség a belső és a külső világ, az "en" és az énen kivüli dolgok közötti szakadatlan csere szintézise. Az örökölt "masszából" álló kifejletlen lény kapcsolatot teremt az Őt körülvevő világgal, és - a napi