Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)
JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - A drámai rögtönzés
események következteben - aláveti magát a környezet befolyásainak. Ezek a benyomások, amelyeket az emlékezet lerögzit, a képzelőerő tovább gazdagít és a fantázia eszményit, alakitják ki a személyiséget. À személyiség nem tétlen, a személyiség cselekszik. A cselekvés a személyiség lényegbeli sajátossága. A cselekvés egyidejűleg tartalmaz választást és harcot. Az ember választ, vagyis elfogad vagy visszautasít, hasonul vagy elhár it. "Az ember harca nárom sikon megy végbe: az objektiv síkon; a szubjektív sikon; az elképzelt sikön. .linden emberi magatartás magában foglalja ezt a három sikot. 1. Ez a magatartás objektive létezik. Olyan, amilyen - és milyenségét a külső szemlélő észlelni tudja. 2. Az ilyen magatartású ember azonban ezt a magatartást érzelmileg észleli és igy ez a valóságos magatartástól többé vagy kevésbé különbözhet. 3. Egy szóval, az ember képzelőerővel rendelkezik, és ez átalakítja, sőt néha teljesen meg is változtatja azt, ami objektive és szubjektive létezik. Harca bizonyos döntő helyzeteiben, a pánikba esett ember eljut odáig, hogy a valósághoz hozzátegyen egy másik valóságot, az elképzelt valóságot, amely rendkívüli magatartási módokat vált ki belőle; ezeket nevezzük indulatoknak." (Jean-Louis Barrault) Az egyén és a külvilág Az embernek tehát megvan a maga személyisége, a maga "én"je. Ez az én, a külvilághoz képest,kiszolgáló funkciót tölt be. Az ember mint egyén, visszatükrözi ezt a külvilágot, abban az értelemben, hogy a külvilág befolyásolja öt, és Ő vagy aláveti magát ennek a befolyásnak vagy elhárítja azt. Két reagálási lehetősége van tehát:
