Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - Képzelt testtechnika - A járás

mus megnő, a fiktiv ut kiszélesedik léptei alatt és a szinpadtér, amely a járás kezdetén tágas volt és csaknem eltüntette az embert, összezsugorodik olyan mértékben, ahogy ez az ember benne egyre nagyobb jelentőséget nyer. A néző látja, hogy közeledik hozzá az ember, látja, V hogy a szinpad mozgásnak indul a pantomimus lába alatt, közben pedig a valóságban a pantomimus egyetlen méterrel sem halad előre. A szinpadkeret fokozatosan eltűnik, a közönség a pantomimus felé tart. Befejezésül a pantomimus megéli a teljes mozgás pózában, mint a maga teremtett távolság legyőzője. Csoport távlatban járása Ebben az esetben kollektiv, technikai gyakorlatról van szót az a célja, hogy nagy távolságból közeledő tömeget ábrázoljon. - Hogyan határozhatjuk meg a tömeget? - Ha a távolban látunk valamilyen uton előrehaladó tömeget, például tüntető felvonulást, vagy körmenetet, a következőt állapithatjuk megs távolról nézve a tömeg mozgó-hullámzó tengerhez hasonlít. A költők sokszor éltek ezzel a szimbólummal. Kezdetben nem különböztethetünk meg egyéneket, ast hisszük, minden rend nélkül hemzsegő tömeggel van dolgunk, amelynek elemei egymáshoz ütődnek, egymás fölött és egymás alatt kavarognak. Ebben a tömegben a személyiség kollektiv, a tömeg as egység, olyan egyénekből álló egység, akik közül mindegyik különbözik a másiktól, akik közül mindegyiknek sajátos lénye van. Távolból nézve a tömeg egész. Eszel szemben ha az utcán állok és látom, amint a tömeg mindkét oldalon elhalad mellettem, már nem egészet látok, hanem minden egyént a maga sajátosságában. A tömeg ellentéte a szerve

sett csoportnak, például a katonai parádénak. Ez utóbbiban eltűnik a személyiség; nem beszélhetünk kollektivitásról, hanem egyformaságról. A leptek egyformák, még az