Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)
KARL GÜNTHER SIMON: A PANTOMIM - A pantomim jelene
Ha a pantomim.ua a testrészeit már saját akarata szerint tudja irány it and és mozgatni, ujabb nehézség adódik* a tempó és a ritmus. Például minden mozgás végezhető lökésszerűen vagy folyamatosan ( fondu - összeolvasztva) ; a különböző mozgások megint különböző ritmusok szerint illeszthetők Össze, ezeket a ritmusokat a pantomimus tudatosan határozza meg (vagyis test-tudatából kiindulva, nem pedig külső befolyások, mint zene stb. alapján). A tökéletes pantomimus tehát abban a helyzetben van, hogy testrészeit, mind térbeli, mind pedig időbeli vonatkozásban, egymástól függetlenül mozgathatja. Egyszerű példa: végezzünk az egyik karral le-fel mozgást, a másikkal köröző mozgást. Vagyist üssünk az egyik karral négynegyed ütemet, a másikkal triolákat hozzá. Emellett a kar a legkönnyebben mozgatható testrész; a "mime pur" azonban főképpen a törzset használja, amely éppen a mozgás "kicsisége" miatt sokkal kifejezőbben hat, mint a fennhéjázó végtagok. Ha valaki visszaemlékezik Marceau Ifjúság Érett kor - öregség - Halál cimü pantomimjára vagy a Dávid és Góliátr a, tudja, mire gondolok. Nem a taglejtést keressük, hanem a testi kifejezést. Kiviláglik, hogy éppen a törzs (mellkas, csipŐ és medence) hordoz magában olyan hatalmas lehetőségeket, amelyekről a "normális" embernek nincs is fogalma (a táncos is leginkább merev törzzsel dolgozik, csakúgy, mint a színészek többsége vajmi kevesen tanulták meg, hogyan uralkodjanak ezeken a testrészeken, pedig a Marceau-nál vagy Barrault-nál megcsodált testi kisugárzó erő jórészt ezen alapszik!). Nagyon valószinü, hogy ez a módszer egyáltalán az első a maga nemében. Feltételezhetjük, hogy a commedia dell*arte korában az analitikus gondolkozás nagyon kevéssé volt fejlett ahhoz, hogy efféle mozgásiskolát létrehozhatott volna. A commedia dell*arte nem intellektuális értelemben volt formalista - a szinész művészete valószínűleg kemény akrobatikus edzésen alapult, amelynek eszkö-
