Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - Képzelt testtechnika - A járás

•lőrejön, anélkül, hogy megérintené a földet és a cselekvés elölről kezdődik: egy lépés végbement. Ennél a járásnál a hátulsó lábfej elképzelt nyomása az aktiv cselekvés, a lábfejváltás a passziv cselekvés. Ez az úgynevezett dinamikus járás - amelynél a fő cselekvés a testben játszódik le és nem a lábban - a legkülönfélébb változatokat teszi lehetővé; igy a könynyed járást, vagy a fel- és lemenést. Egyik legfigyelemre méltóbb alkalmazása Marcel Marceau Járás a szél ellen cimü száma, amelyben a kettős nyomás konkréten érzékelhető. A levegőmozgás elleni harc következtében itt a levegő ellenállásával szemben kifejtett, előreirányuló nyomás elevenné és aktiwá válik. Gyakorlat a dinamikus járáshoz Először is meg kell értetni a tanítvánnyal, hogy a járás a testből indul ki és nem a lábfejből. A gyakorlat a járás ritmusával kezdődik, miközben mindig a középpontból indulok ki és a mellkasom előre huz. Először a járás belső ritmusát kell éreznem, engednem kell, hogy az teljesen belém hatoljon; testem súlyát váltakozva egyik lábamról a másikra kell helyeznem, először csak anélkül, hogy a lábamat felemelném a földről - csupán a tudata legyen meg bennem, hogy egyik lépést teszem a másik után. Csak fokozatosan lép működésbe a láb, a test ösztönzésére. Ezen a ponton a pantomimus munkája új szakaszhoz érkezik: a téralkotáshoz. Az emelkedő járás - A lépcső Ha azt akarjuk, hogy a pantomimus terepe emelkedjék, meg kell változtatni cselekvéseinek feltételeit is; az erőfeszítés nagyobb lesz, láthatóbb, a föld ellenében I kifejtett nyomás függőleges irányban jobban kihangsulyozódik, a testnek a saját súlyával kell segítenie a