Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)
JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - Képzelt testtechnika - A járás
láb nyomását* Am ig sUc felületen történő járásnál a nyomás csak az egyik lábból Indul ki, emelkedő járásnál egyidejűleg Indul ki mindkét lábból* Â mimus már nem csupán a tér ellen harcol, hanem a nehézkedési erő ellen is* Már nemcsak a mellkas mutatja az irányt, hanem az egész test. Tegyük fel, hogy valóban létező lépcsőn megyünk felfelét jobb lábfejemet ráhelyezem az első lépcsőfokra. Alig elképzelhető, hogy kizárólag a jobb láb erejével felemelkedhetünk a lépcsőfokra, miközben a test függőleges maradna; a lábnak ebb m az esetben az egész súlyt légüres térre támaszkodó erőfeszítéssel kellene felemelnie. Mi történjék tehát? A test előre haj lik az emelkedés irányába, a támaszkodó lábfej fölé. Az erőfeszítés, amely most a középpontból indul ki, a lépcsőhöz képest függőleges irányba hozza a testet. Következésképpen a testsúly segíti a láb nyomását. A suly, hogy legyőzze önmagát - általunk már ismeretes dialektikával - passzivitását aktivitássá alakítja át (XVIII. rajz). A medence, hogy a testsúlyt átvigye a jobb lábra, jobbra tolódik. Az eddig csak támaszpontul szolgáló bal lábfej nyomást gyakorol a földdel szemben ós közben kiegyenlíti a testsúlyát támasztó jobb láb erőfeszítését. Ezek az áthelyezések eredményezik, hogy mi g a sik felületen történő járás kétütemű (a láb váltakozó nyomása a föld ellenében), addig az emelkedő járásnak a kővetkező háromütemü ritmusa van: 1. A lábfejet ráhelyezzük a lépcsőfokra. 2. Eltolódik a medence, amely a testsúlyt átviszi az elülső lábra. 3. Az elülső láb és a hátulsó lábfej egyidejű nyomása. - A test nyomása felfelé. Az emelkedő járás (lépcső) pantomimikus stilizálása tehát a kővetkezőképpen fest: