Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - Képzelt testtechnika - A járás

Nyomáé hátra Àz előrehaladás vágya felkelti azt a vágyat is, hogy elhagyjuk azt a geometriai helyet, ahol éppen vagyunk, vagyis hogy ezt a helyet hátrafelé taszítsuk magunktól* À két láb rézsútosan támaszkodik a földre, mintha be akarná nyomni maga mögött a földet (2711. rajz)• A járás ritmusa A járásnak váltakozó, összehúzódásból és kitágulásból álló ritmusa van, amexy aktiv ós passziv cselekvést von maga után. Az aktiv cselekvés a láb nyomása a föld ellenében, és a mellkas nyomása a levegővel szemben* A passziv cselekvés abban rejlik, hogy a lábat hátulról előrehuzzuk és Így a lábfejnek uj támasztékot adjunk, miközben a mellkas mozdulatlan marad a térben* A járásnak tehát a légzésnek megfelelő ritmusa van, a különbség csak az, hogy a "be és kilégzés" (az uj elem átvétele és a régi eltaszitása) egy idő ben történik* A légzésnél nagyon szűkre szabott holt idő (újbóli erőgyűjtés) a jábrásnál ugyancsak aktiv. Az akarattól független légzéssel ellentétben, a járás szándékos cselekvés* A mimus járása A járásnál a fiktiv tárgy a tér*A pantomimus minden megtett lépéssel uj teret teremt, s a már megteremtett teret eltaszítja hátrafelé* A pantomimus járása nem feltétlenül helybenjárás ; a helybenjárás a járásnak, mint cselekvésnek szublimálása. A pantomimup itt as ő uj területére vissi magával a nézőtt mint a lépkedő ssinésst az utcán követő kamera, úgy látja a néző, amint a föld enged a pantomimus lábfeje alatt, elfoglalja a pantomimus helyét és azonosul vele a tér megalkotásában.