Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - Képzelt testtechnika - A járás

A klasszikus pantomimikus .làràe Bizonyára mindenki, aki látta a Szerelmek városa cimü filmet, visszaemlékszik Jean-Louis Barrault-ra, amint Pierrot-Debureau szerepében, önmaga alatt elsiklani látszó földet teremt a néző számára. Ez az abszolút értelemben vett pantomimikus járás, a helyben járás eszményképe* Az emberi járás legtökéletesebb analízise ez, de a legformálisabb is, minthogy a járást csak a kar és a láb cselekvése szempontjából veszik figyelembe* A lábfej előrelép, anélkül azonban, hogy megérintené a földet, ugyanakkor a lábfejjel ellentétes kar előre megy. Ezután az elülső lábfej visszatér a test függőleges vonalához, a kar pedig hátramegy és a támnsztékul szolgáló láb térdben és bokában meghajlik. Ez a gyakorlat a "természetellenes mozgás" alkalmazása természetes mozgás ábrázolásában. Természetes lépés alkalmával a lábfejet valóban ráhelyezzük a földre, miközben a hátsó lábfej felemelkedik, hogy előremenjen. Pantomimikus járás közben a lábfej, amikor a földre támaszkodást mutatja, nem érinti a földet, ezzel szemben az a lábfej támaszkodik,amelyet a valóságban felemelünk. Fennmarad még a pantomimus számára az egyensúly kérdése, A medence előretolásával kell jeleznie a láb támaszkodását a földön* A dinamikus pantomimikus járás Ugyanezekből az elvekből kiindulva, ennek a járásnak a klasszikus járással pontosan ellentétes technikája van. - A test által előrehozott lábhegyet ráhelyezzük a földre és a testsúly kizárólag az elülső lábon nyugszik. Ezzel egyldőben, a hátsó lábfej képzelt nyomást fejt ki, mégpedig azáltal, hogy néhány centiméter távolságra a földtől, visszarúgja az elképzelt földet. A talp e közben párhuzamos marad a földdel. A hátulsó lábfej Ismét