Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - Képzelt testtechnika - A járás

A JARAS A járás az emberi testnek az őt körülvevő térhez viszonyított előrehaladása. Az ember harcában a nehézkedési erő ellen, amely a földhöz huzza,a járás valamiféle diadalt jelent; teljes győzelmet két vele szembeszegülő elem: saját súlya és a környező világ fölött. M

A járás nyomás.

H (Jean-Louis Barrault) Ez a nyomás kettős: egyrészt nyomás előre a levegő ellenállásával szemben, amely ugyan nem tapintható, de mégis létezik és a pantomimusnak tekintetbe kell vennie; másrészt nyomás hátrafelé, a támasztékul szolgáló föld ellenében. Ennél a kettős cselekvésnél a mell előre nyom, a láb hátrafelé. Ennek a kettős cselekvésnek a kiindulópontja a test középpontjában van. A járás ellensúly dolga. Nyomás előre A járásnak iránya van, éspedig az elérendő cél. Ez a cél mindig létezik, még akkor is, ha a járás motiválatlan; geometriai cél a térben. Vegyük például a cellájában fel-alá járkáló rab példáját: Kivülről szemlélve, járásának motívuma a szükséglet, hogy mozgassa a lábát; szubjektive szemlélve, a motivum a szabadság utáni vágy. A falak azonban sorompót állítanak ez elé a szabad tér elé, ezért megy a rab minduntalan ezeknek a falaknak az irányába. A mellkas jelzi a járás irányát.