Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - Képzelt testtechnika - Ellensúlyok

embert a csónakban, a két lábfej tolmácsolja - könnyedén emelkedő és süllyedő mozdulatokkal - a csónak rlngását a vízen. Maga az ember a csónak szilárd alapja segítségével tartja az egyensúlyt. - Rudat fog, a viz fenekéig meríti és hátrafelé nyomja. Ennek a nyomásnak a következtében siklik előre a csónak: az elülső láb meghajlik, a lábfej előre siklik. A sipcsont ábrázolja a csónak orrát. Az első nyomás után az elülső láb ismét átveszi a láb funkcióját. Az ember kihúzza a rudat a vízből,vagyis a tanitvány kihúzza a fiktiv rudat és ugyanakkor rézsútosan felemeli a hátsó lábát, ez ábrázolja most a vizből felbukkanó rudat. A hátsó láb ismét elfoglalja megszokott helyét. A pantomimikus tolás az ellensúlygyakorlatok egyik leghatásosabb, ugyanakkor azonban legnehezebb cselekvése is; a legerőteljesebben fejezi ki az ember harcát az anyag ellen. Ellentétben a húzással, amikor valamit magunkhoz veszünk, a tolás valaminek önmagunkból való kidobását jelenti. A legtökéletesebb képet ad számunkra az emberről a maga harcában,amint azt az antik mitológia a Sziszüphoszlegendában megmutatja: Sziszüphosz szüntelenül görgeti fel a hegyre a maga szikláját.