Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)
KARL GÜNTHER SIMON: A PANTOMIM - A pantomim jelene
pur"-t. Sz a "tiszta pantomimus" a test elemzéséből születik - tisztán formálisan-intellektuálisan (Decroux éppúgy nem bizik az inspirációban, mint Valéry), analitikusan nyert építőkövekből épiti fel. Mit jelent ez? Bizonyára szükséges, hogy egyszer leírjuk a decroux-i testbeszéd alapgrammatikáját; a mester maga mindig csak szóbelileg adta tovább. Az alapot tudatos testanalizis alkotta. A pantomimus (ezt a fogalmat most a "mime pur" értelmében alkalmazzuk) úgyszólván szétszedi a saját testét, hogy aztán, mint egy marionettet, ismét összeillessze azt. Eközben olyan testtudatot fejleszt ki, amelyet egyetlen más test-iskola sem nyújt (talán az ázsiai módszerek kivételével). Azelőtt soha nem ismert izmokat, szerveket fedés fel. Megtanulja - hogy egy példát mondjunk - a fejét oldalra tolnil a translationt . azt a természetellenes mozgást, amit csak a test-tudat állandó edzésével érhet el, nem pedig bármiféle izom vagy inak segítségével. De először magyarázzuk meg az alapfogalmakat! Decroux mindenekelőtt arra tanít, hogyan különböztessük meg az egyes szerveket, vagyis, hogy tudatosítsuk magunkban az egyes testrészeket és izületeink kapcsolódását: a fejet, a nyakat, a mellet, a derekat (ezzel a testrésszel kapcsolatban is soha nem ismert mozgási lehetőségeket fedez fel a tanitvány), a medencét, ehhez a kar és láb különböző részeit. Ezeket a testrészeket ezután külön-külön és együttesen edzik, miközben elsősorban as irányra és a mozgás módjára ügyelnek* A test három alap-mozgásmód elvégzésére képes: minden "szerv" tud hajolni ( inclinaison) , forogni ( rotation) és oldalra vagy előre tolódni ( translation ) • Aki például megkísérli, hogy a fejét forgassa, vagy eltolja anélkül, hogy meghajlítaná a nyakát vagy megváltoztatná a fejtartása irányát, tapasztalhatja, milyen nehés a "mime por" "tiszta" mozgása*
