Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - Képzelt testtechnika - Ellensúlyok

maszpont "B" és az erő "0", akkor megismételjiik az emelő munkáját azáltal, hogy megkíséreljük az emberi testre való alkalmazását. Az "A" tárgyhoz közelebb vitt W

B

M támaszpont a "C

H erőmegsokszorozódását váltja ki. Melyik az emberi test támaszpontja? A felsőtest és a láb összekötője: a medence. A medence határozza meg tehát az emeléshez szükséges erők számára az uj arányt, nevezetesen azzal, hogy közeledik a tárgyhoz. A test felső része tehát, egész súlyával mozgást végez a medence tengelyén. Tényezőink tehát; tárgy "A

n

; medence "B"; testsúly "C". A kinyújtott szabad kar hozzáteszi a maga súlyát a testsúlyhoz (példa: vizzel teli vödör cipelése). A mozgás rögzítése (XIII. rajz): Az ellensúlyoknál alkalmazott mozgás három cselekvést ölel fel: 1. Előkészület. 2. Toc (egyidejű átmenet a passziv állapotból az aktiv állapotba). 3» Cselekvés. 1. A pantomimus a tárgy fölé hajlik, az izmok lazák, az erőt kíméljük az elvégzendő munkához. A medence, hogy fenntartsa a test egyensúlyát, a tárgyhoz viszonyitva visszahúzódik, a kéz megragadja a tárgyat. 2. Az erő összegyűlik a középpontban, a medence tocban közeledik a tárgyhoz, a felső test ellentétes irányban megfeszül. Ez a három cselekvés egyidőben történik. 3. A felsőtest rézsútosan huz alulról felfelé, a tárgy felemelkedik a földről. A befejező állás kiegészítést kivan, a medence túlzottan oldalra tolódik, közben pedig a felsőtest, a másik oldalon, túlzott erővel huz a föld felé. A két láb könynyedén meghajlik és a kar tartja a föld felé huzó súlyt. A kiegészítés funkciója, hogy a mozdulat megnagyobbításával pótolja a tárgy vizuális hiányát.