Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - Képzelt testtechnika - Ellensúlyok

A húzás felülről lefelé A húzás felülről lefelé a felemeléssel ellentétes cselekvés* Képzeljünk el egy rugóval a mennyezethez erősített gyürüt. A húzó erő ebben az esetben függőleges irányú*A természeti törvény azt követeli, hogy - a felhasználandó erő csökkentése céljából - a súlypont irányába huzzunk.A mozgás a következőképpen épül fel (XIV. rajz): 1. A növendék közvetlenül a gyürü alatt áll, felsőteste hátrahajlik, mellkasa kidülled, tekintetét a tárgyra szögezi. Még laza a test, amikor most a két kéz megragadja a gyürüt. 2. Toc - az erő összegyűlik a középpontban, a gerincoszlop a fejtől a medencéig meghajlik, a fej lefelé húz, a medence felfelé (a tárgy irányába), a térd meghajlik, a sarok felemelkedik. A húzás iránya elképzelt vonalat követ, amely a tárgytól indul ki, keresztülhalad a középponton, ós a test súlypontjában, a két lábfej között végződik. 3. Továbbra is ezt az elképzelt vonalat követve,megindul a mozgás. A test mindjobban összehúzódik, közben a két kéz, függőlegesen nyújtott karral, fogja a fiktiv gyürüt. Most lassan megkezdődik a húzás és akkor fejeződik be, amikor a térd megérinti a földet. Húzás oldalra A pantomimus elképzelt falnál áll és magához akar húzni egy rugóval a falhoz erősített gyürüt. Lazán meghajlított térddel, szétterpesztett lábfejjel és egyenes testtel, áll készen a cselekvésre (XV. rajz). 1. A fej és a tekintet a tárgy felé irányul. A kéz megfogja a gyürüt, könnyedén megvizsgálja az ellenerő ellenállását. Ha ez az ellenállás gyönge, a kar önmagában is elegendő, hogy a pantomimus a gyürüt magához húzza;