Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - Képzelt testtechnika - A felületek

À FELŐLETEK H

A felszín nem más, mint állandóan eltolódó vonal." A valóságos felület A kőművesek, befedezve valamely fal felépítését és bevakolását, mégegyszer végigsimítanak rajta a tenyerükkel, hogy megbizonyosodjanak rólat nincs már egyenetlenség a falon. Kezük, amely hozzászokott ehhez a munkához, végigsimítja a még friss falat, megvizsgálja az egész felszínét felülről lefelé, jobbról balra. Kincs a felületnek egyetlen olyan pontja sem, amelyet ne vetnének alá ennek a vizsgálatnak. Anélkül, hogy a munkás tudná, keze ujraalkotta a fal felületét, amelyet épített. Ifégegyszer megmutatta ezt a falat, mintha láthatatlan mázzal vonta volna be. A fal is egyik ága a pantomimtanulmánynak s sik felületek megteremtése, amelyek segítségével a pantomimus megtanulja egyrészt a fiktiv tárgy, másrészt a térbeli elhatárolás megteremtését .Ezenkívül ebben a fejezetben alkalmat adunk rá a tanítványnak, hogy a pantomim olyan uj kifejezési formáit ismerje meg, mint a "térbeli szilárd pont", az "áthelyezés" és a "rövidítések". A fiktiv felület mint fal Ez a fiktiv fal mintegy 50 centiméterre van előttem. Mindkét kezemmel megérintem, a tenyér kapcsolatba lép a fallal, maga is a fal részévé válik. Az első nehézség abban rejlik, hogy a kezet számára szokatlan módon kell megfeszítenünk: a kéz - az ujjbegyektől a csuklóig -