Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - Képzelt testtechnika - A felületek

felületet alkot. Azzal, hogy elveszti természetes formáját, ugy feszül meg, mint valamely nem hozzá tartozó tárgy. Miután kapcsolatba léptem a fallal, oldalirányban kiszélesítem, oly módon,' hogy a lehető legszélesebbre tárom a két kezemet és a két karomat. Ebben rejlik a második nehézségi az itt még természetes mozgás megkísérli, hogy szembeszegezze ellenállását a természetellenes mozgással. A test anatómiai felépítése következtében ugyanis a kar a váll Ízületből kiindulva kört ir le a térben, a kéz pedig belülről szemlélt hengerfelületet. Ebben az esetben is, csak ugy, mint az egyenes vonallal végzett gyakorlatoknál, a teBtnek, hogy plasztikus valóságot érjen el, küzdenie kell természetes hajlama ellen. A két, egymástól jobbra-balra eltávolodó kéznek egyidejűleg a testtől is el kell távolodnia, mintha az eltaszítaná. Minél messzebb nyúlik oldalvást a két kéz, annál jobban kell előre is nyomulni a, éspedig oly módon, hogy azt a benyomást nyerjük, mintha tőlünk elhajló felületet rajzolna. Az ujjakat felfelé tartva, a kéz külső oldalának előre kell nyomulnia. Ezzel kapcsolatban fel kell hívnom a figyelmet a következő jelenségre

Î az elképzelt felület csak abban az esetben lesz pontosan sik, ha meggyőződtünk róla, hogy ellenkező értelemben túlozunk, vagyis azt kell gondolnunk, hogy konvex felületet rajzolunk. Ha csupán sik felületet képzelünk, ez a néző szemében konkáv felületnek tűnik majd. Hogy valóságosan ábrázoljuk a felületet,mindezt ki kell egészítenünk azzal, hogy kétoldalról alátámasztjuk a kezet. A tanitvány elvileg fűzze hozzá ezt a kiegészítést, még akkor is, ha kezdetben ellenkező értelemben túloz. Idővel majd elsajátítja a sik felület iránti abszolút érzéket. Miután felületemet szélességben lerajzoltam, most magasságban kell megteremtenem. A nehézség ugyanaz: ha megfeszített kezem felfelé siklik a fiktiv területen, ke-