Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - Képzelt testtechnika - A bot

Két kézzel tartom a botot. Tekintetem most megrajzolja a bot vonalát, jobb kezemtől a bot bal végéig. Egy rövid megállás, a megszokott feszült tartásban, lehetővé teszi a néző számára, hogy ugyancsak a bot bal végére irányit

sa a tekintetét. Balkezem elengedi a botot, ugy, hogy most az egész suly jobboldalra tolódott; meg kell tehát kétszereznem jobb karomnak az erejét, mint az autóvezető, aki emelkedőnél hármas sebességről kettesre kapcsol át. A bot tehát részben az egyik végét tartó jobb kezem következtében létezik, részben pedig tekintetem következtében, amelyet a másik végére szegesek. Ha most a botot függőleges helyzetbe hozom, jobb kezem csuklójának el kell fordulnia a tengelye körül és közben tekintetem, amelynek követnie kell a bot bal végét, ugyancsak 90°-os körivet ir le, és ezt a nézőnek látnia kell. A láthatatlan bot hegyének a mozgása váljék láthatóvá a pantomimus tekintetében. A bot felső vége súlya következtében viszszaeslk, miközben a pantomimusnak a bot útját ellenőrző tekintete mindvégig követi. Hirtelen újra itt van a bal kéz és megragadja a bot szabad végét; az ujjak mutatják, hogy a forma még itt van - a bot létezik, viszszintesen - a mimus két keze tartja, mutatja, hogy mértékei azonosak maradtak.A tekintet mégegyszer végigfut a bot teljes hosszán ós végül a még mindig figyelő szem a nézőre irányul, hogy megkérdezze tőle: "Megértetted?"