Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)

Az atmoszféra

gazdájuk, bor és kalandok nélkül. A félhomályban monoton, unott citérászé hallatszik.

Az érkező Kata, aki igazán nem félénk nő, meglátja ezt az elhanyagolt agglegény-barlangot, amelyben mindenki retteg Petrucchiétól.

Adva van tehát az atmoszféra az első béketürési és engedelmességi leckéhez. Megkezdődik az erőpróba. Katának nagyon nehéz a helyzete ebben a goromba férfitársaságban, de kiállja az első rohamot, s csak akkor gyengül el igazi női módra, akkor görbül sírásra a szája, amikor férje éhesen egyedül hagyja. A szomszéd szobában pedig ott fal, vedel és danászik az egész szolganép, az élen Petrucchióval.

Ha végigtekintünk példáinkon, arra a következtetésre juthatunk, hogy az előadás színpadi atmoszférája nem jöhet létre a színpadi alak megalkotásának folyamatától elvonatkoztatva, hanem éppen ellenkezőleg, teljes mértékben a művészi képek egész rendszerével függ össze.

Az előadás helyesen eltalált atmoszférája mindig a rendező, a színész és a díszlettervező művészi erőfeszítéseinek komplexusából jön létre. Magábaeziv mindent! tükröződik benne az előadás eszméje,kifejeződik benne a színpadi élet ritmusa ás feltétlenül kapcsolatban áll vele a szereplők jelleme, egymáshoz való viszonya.

A helyesen eltalált, az egész előadást átható színpadi atmoszféra biztosítja az előadás stílusbeli egységét, és az itt tárgyalt egyéb elemekkel együtt elősegíti az e 1 ő a * á s egységes képének kialakulását.- 85 -