Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)

Az atmoszféra

szűkszavúan, a lehető legkevesebb dekorációs részlettel oldott meg. Az egyik kép cselekménye a kremli Uszpenszkij székesegyházban játszódott. Az oltárt a díszlettervező a nézőtérre helyezte: a színpadon két hatalmas, jellegzetesen egyházi mintázatú oszlop állott, minden egyéb, vagyis a templom két oldalfala, elveszett a homályban. Egy nagy, alacsony harang ritkás, kimért kongással hivott reggeli misére. Éb mégsem sikerült megteremteni a korareggeli székesegyház atmoszféráját, márpedig erre a képben lefolyó cselekmény jellege miatt feltétlenül szükség volt. Viszont minden rendbejött, amikor a rendezés V. Popovnak, a Müvész- Szinház igazi zajmüvészének segítségével megtalálta a visszhangot az üres székesegyházban. A valahol messze,alighanem a kóruson megtartott monoton hangú istentisztelet egy elnyújtott mondattal végződött, az utolsó szót pedig ugyanaz a hang visszhangként kétszer megismételte. Ez a részlet azonnal élettel töltötte meg a Viljamsz által oly takarékosan megoldott képet. A székesegyház hideg és kihalt lett. A ritka harangszó és a visszhang csak fokozta a csendet. Ez a titokzatos csend átszállt a nézőtérre, a színészeknek pedig lehetővé tette, hogy beszédüket suttogássá halkitsák; ennek pedig döntő jelentősége lett az egész kép szempontjából, minthogy a kép cselekménye egy Rettenetes Iván elleni titkos összeesküvés volt.

A cselekvéssk, amelyeket a darab feltételezett körülményei szültek,egybeolvadtak az atmoszférával és elválaszthatatlanok lettek tőle.

A városszéli házban,ahová Petrucchio elviszi Katáját, én, mint rendező mindent előkészítettem az első megzabolázási leckéhez.

Megteremtettük az adott képhez szükséges atmoszférát. Sötétség, hideg, a kandalló alig hunyorog. A vadászatot ábrázoló gobelint mély, sötét ráncok szabdalják. A ház szolgál toprongyos csavargóbandára emlékeztetnek. Unatkoznak- 84 -