Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)

Az atmoszféra

Vagy talán el lehet képzelni egy sebészeti műtétet az emberi erők összpontosítása, a kiszámított, pontos mozdulatok, csend és fehér köpenyek, tehát az adott dologra /a műtétre/ és az adott helyre /a műtőre/ jellemző atmoszféra nélkül?

Emlékezetünkbe idézhetünk-e egy vasúti pályaudvart a sietség feszült ritmusa, bőröndök és hordárok, hamis pálmákkal diszitett falatozó, a pályaudvarra jellemző megfelelő hangok nélkül?

Hallott már valaha is valaki patikában gondtalan, vidám, harsány kacajt és ki emlékszik orvosságszag nélküli patikára?

Vagy talán a képtárnak nincs meg a maga atmoszférája, amely semmiben sem emlékeztet, mondjuk, egy szerszámgépgyáréra?

A helyjegy nélküli vasúti kocsi atmoszférája öt perccel a vonat indulása előtt merőben különbözik ugyanennek a kocainak az atmoszférájától egy órával a vonat indulása után. Mindenki mászkál a vagon egyik végétől a másikig, a bejáratoknál lökdösődnek az emberek, mindenki mozog, nyüzsög, kiabál, hadonászik - olyan a kép, mintha a kocsiban ezer ember lenne. Senki nem törődik a többiekkel.- Kalauz !...- Vigye már innen a bőröndjét.- Ez az én helyem.- Ne mondja, mióta?- Itt a számom.- Ez téves szám.- Jobb, ha önként elmegy, mert hivom a kalauzt.

De tiz perccel a vonat indulása után minden elcsöndesül. Távolsági a vonat, sokáig kell utazni. Az emberek érdeklődéssel nézegetik egymást. Bőröndjüket bedugták a pad alá, hátizsákjukat és táskájukat felrakták a poggyásztartóba. Kezdik kicsomagolni az elemózsiát: kolbászt, tojást,kenyeret , konzervet vesznek elő...- 77 -