Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)

A rendező elgondolása

fejezetten a szerző művészi arculat a".+

Hyemirovics-Dancsenko véleménye szerint ceak az iró egész életművének végső célja, a szerző társadalmi és esztétikai eszményei, az 5 hangvétele és egész irói egyénisége segíthetnek feltárni a szereplők egy-egy mondatának és minden cselekedetének igazi értelmét.

Az előadás művészi teljességének záloga mindenekelőtt a rendező elgondolásának pontossága, arányossága és világossága. Jónéhány egészen tűrhető színdarabot és filmet ismerünk, amelyben vannak egyes színészi részletaikerek és amelyekre a rendező sok ötletet pazarolt, de a tartalmuk értelmezésében megnyilvánuló gondolatszegénység, a rendező pontatlan válasza arra a kérdésre, hogy mit akart mondani ezzel a művel, következésképpen a színmű vagy a film indulati "magjának" hiánya eszmei-müvészi megvalósításuk közönségességében és hiányosságában nyilvánult meg.

A rendező gondolatszegénysége jellemezte Shakespeare Vizkeresztjének néhány szinrevltelét, amelyekben Viola, Shakespeare humanizmusának fő hordozója, a fő és legfontosabb szereplő, unalmas, lélektelen figurává változott. Elszállt az előadásból a fény és a meleg.

Shakespeare nem egy darabjában állítja szembe az önfeláldozásra kész, csodatevő és hőstettekre inditó szerelmet a szentimentális frázisszajkózással. A szerelemnek ezt a Viola alakjában megnyilvánuló hatalmát a rendező nem tette a darab mozgatóerejévé és nem állította szembe Oliviával és Orsinoval. E szembeállítás nélkül pedig nem lehet feltárni a Vizkereszt indulati "magvát".

+V,I. Nyemirovics-Dancsenkos Cikkek. Beszédek. Beszélgetések. Levelek. 225. oldal oroszul.-69-