Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)

A rendező elgondolása

Alekszandr Oaztrovszkij Tehetségek és hódolóik cimü színdarabjának előadásaiban a darab tartalma könnyén cserélődhet fel más, primitívebb és archaikusabb tartalommal.

08ztrovszkijnak ebben a színdarabjában a színház és a művészet szolgálata a legnemesebb eszmények szolgálatával azonosul. Nyegina színésznő színpadi elhivatottsága,a művészet iránti leküzdhetetlen szerelme erősebbnek bizonyul Meluzov diák iránt érzett szerelménél. Nyeginában a művész legyőzi a nőt. A gazdag Velikatov kitartottja lesz, hogy egész lelkét a színháznak szentelhesse. Drága áron vásárolja meg magának a jogot, hogy a művészetet szolgálhassa. Enélkül az áldozat nélkül nem nyílik meg előtte szabadon a színpadra vezető ut. Ezt az utat elállják azoknak a "hódolóknak" aljasságai és cselszövései, akik szórakozásul akarják felhasználni őt, Meluzov diák szereti Hyeginát, de elveszti, s csak azért tud felülemelkedni egyéni sérelmén és féltékenységén, mert megérzi Nyegina tehetségét és művészi elhivatottságát, megérzi, hogy a nő a művészetet jobban szereti, mint az életét, mint őt. Velikatov finom, elbájoló, óvatos és a magára vállalt kötelezettségek teljesítésében "becsületes" ragadozó. Tudja, hogy Nyegina színpadi érvényesülésének nem lehet útjába állni. Ilyen mélyen és komolyan értelmezték Osztrovszkij müvét Jermolova és a Szadovszkijak, a Kis Színház nagyjai.

De talán nem láttuk-e ennek a színműnek olyan előadásait, amelyekből hiányzott a színház féltő, költői szeretető, amelyekben a színház leginkább az alantas zenés kávéházra hasonlított? Milyen komoly szerepben láthatta Meluzov TTyeginát, hogy érezhette volna meg a lány elhivatottságát és tehetségét, ha nem egy vidéki színház megindító, bár nyomorúságos atmoszféráját mutatták be nekünk, hanem egy nyugati varieté gazdag és silány Ízléstelenségét, ahol balettszoknyás lányok nyüzsögnek és futkároznak, ahol lehetetlen elképzelni egy komoly klasszikus darab előadását és- 7o -