Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)

A rendező elgondolása

Az elgondolás művészi látomás,amely könyörtelenül üldözi a rendezőt és a színészt az utolsó pillanatig,a megvalósítás aktusáig. Sztanyiszlavszkij még álmában is az Othello jeleneteit látta.

De hiszen vannak ugyebár délibábokban ringatózó rendezők is, akiket elborítanak a leendő előadás ábrándjai, s akik mindezekből semmit sem tudnak megvalósítani?

Igen, vannak. Náluk azonban terméketlen ábrándokról van szó, amelyek nem fejezhetők ki a színészi és a rendezői művészet konkrét nyelvén, s ezeket az ábrándokat nem nevezhetjük reális képi gondolkodásmódnak, mert nincs meg bennük a leendő előadás "magja", a "mag", amelyből elgondolás nő ki.

Ha nem adatott is meg mindenkinek a leendő műalkotás látomásának az az ereje, amely például Gogolt jellemezte,de nem lehet igazi művész, aki legalább nem törekszik rá.

Belinszkij valóságos rajongással beszélt a gogoli látomás világosságáról és konkrétságáról.

"A költő alkotása még titok mindenki előtt,még tollat sem vett kezébe - de már tisztán látja alakjait,már el tudja sorolni ruhájuk szabását,szenvedélyektől és fájdalmaktól barázdált arcuk ráncait, már jobban ismeri őket, mint ti ismeritek apátokat, bátyátokat, barátotokat, anyátokat, szivből szeretett húgotokat; azt is tudja, mit fokiak mondani és tenni, ismeri az események egész hálózatát, amelyet ő sző és bonyolít közöttük..."+

Ha a leendő előadás gogoli konkrétságu látásmódjára törekszünk, mélyen be kell hatolnunk alakjainak életében.

Segítségünkre van ebben a gazdag élettapasztalat’Minden bizonnyal.

+Gogol a kortársak visszaemlékezéseiben c.kötet. P.V. Annyenkov: A nagyszerű évtizedből. Állami Szépirodalmi Kiadó. M. 1952. 3I8. oldal oroszul.- 66 -