Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)

A rendező elgondolása

"A nap hányszor lehanyatlott,

Mióta Jevgenyij alakja S Tatjana megjelent nekem,

Mint álmom és révületem,

S én bűvös kristályban kutatva,

Tisztára még nem foghattam át Szabad regényem távolát..."

Ez a Puskin művészi életrajzából külön kiragadott tény nem szolgálhat cáfolatául a nagy költő egész munkamódszerének. Ha valaki, hát Puskin igazán tudta, hogy miről és milyen célzattal ir. De ha meg ő is eltért néha eredeti elgondolásától, ebből korántsem az következik, hogy az elgondolás megbénítja a művészt. Éppen ellenkezőleg, az elgondolás igazi művész kezében minden egyéb lehet, csak halott dogma nem, tehát fejlődhet és kiterebélyesedhet.

Ami a rendezői restség elméleti indokolását illeti, feltétlenül figyelmeztetnem kell fiatalságunkat, hogy a restség a tudomány egyetlen területén sem szült még hasznos elméletet. Itt azonban természetesen nemcsak egyes rendezők restségéről van szó, hanem jellemük egyéni sajátosságairól is.

Az aktiv alkotómunkában döntő szerepet játszik a rendező képzeletének gazdagsága, munkamódszere, főként pedig intellektusának és érzelemvilágának belső harmóniája.

Ha a rendező elgondolása szenvedélyes, mély és konkrét, akkor már magában rejti a ^rma elemeit, amelyek a rendező tudatában, a színész alkotóképzeletének szikráiban alakulnak ki mint egyes konkrét vonások, részletek, eszközök, szinek vagy egyes jelenetek és cselekvések, valamint a fény, a megvilágitás megoldásai.

Az elgondolást nem lehet csak a megvalósítás kezdeti, semmire sem kötelező stádiumának tekinteni, amelyről a "tulajdonképpeni" munka kezdetével akár meg is feledkezhetünk.- 65 -i