Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)

A rendező elgondolása

szét Apolló szobrát apró darabokra ée mutogassák meg ezeket az apró darabkákat külön-külön. A nézőt aligha ragadnák magukkal a cserepek."+

A következtetés önként kínálkozik: a helyesen feltárt és gyakorlatilag megvalósitott átfogó cselekvés természetes módon fogja össze az előadást a színpadi alakok egységes, élő rendszerévé.

A főfeladattól és az átfogó cselekvéstől való eltérés a ml munkánkban nemcsak az eszmei céltudatosság elvesztését jelenti, hanem ugyanakkor a forma széthullását is; ilyenkor a rendező kezében az előadás, a szinész kezében pedig a színpadi alak különálló, egészet nem alkotó darabkákra aprózódik fel.

A rendező elgondolása

Mindazok az élmények és benyomások, amelyekben a művésznek része van, valamilyen formában az élethez fűződnek, az élet szülte őket. E benyomások nyugtalanítják a művész lelkét, és ugyanakkor tudatában cselekvés, tettek, emberi jellemek formájában jelennek meg, konkrét feltételekkel, környezettel és idővel kapcsolódnak össze. Az újonnan elolvasott színdarab aszerint szabja meg rendezői és színészi magatartásunkat, hogy a darab mennyise kavarja fel az átélt benyomásokat s mekkora mértékben kelt fel életbeli asszociációkat a szinpadmüvészek tudata mélyén. Ha a művész személyes visszaemlékezései vagy benyomásai ilyen vagy amolyan módon alkotómunkájához kapcsolódnak, akkor elkerülhetetlenül a készülő előadás alapvető elgondolásává vagy egyes elemeivé alakulnak, s éleződni, harsogni és nőni kezdnek a művész alkotó fantáziájában.Ez pedig természetes folyamata a műalkotás olykor gyötrelmes beérésének,olykor villám+K.Sz. Sztanyiszlavszkij összes müvei 2. kötet Isszkusztov M. 1954. 339-340. oldal oroszul- 44 -