Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)
A rendező elgondolása
gyors megvalósulásának.JSs, úgy látszik, ez a rendező képi gondolkozásának az alapja. A művészethez vonzódó emberek közül sokan azért követnek el hibákat, mert hiányzik belőlük a képszerű gondolkozásnak ez a folyamata, az ötletnek képekben való kikristályosodása és a legrövidebb utón haladnak az eredmény felé. Drámaíróink gyakran elvontan ragadják meg az időszerű témát, a darab alapötletét a leendő néző puszta kioktatásra szánják,Az élő valóság és harc konfliktusai kivül rekednek az alkotás határain,szinte holt teherként hevernek a művészet utjának árokszélén. A körültekintően kiválasztott témához, amely önmagában lehet időszerű, összegyűjtik az építőanyagot, vagyis kigondolják a drámai helyzeteket, az emberi jellemeket, a szövegkönyv hatásos fordulatait és mindenféle egyéb színeket. Bármilyen fontos legyen is maga a téma, bármennyire hatásosak legyenek a szövegkönyvbeli fordulatok, az ilyen séma-darab nem lesz életizű, még ha gyakran diszes mezbe öltöztetik is. A rendezők és a színészek művészete nagyon is szemmel látható módon függ a darabtól. Meg kell azonban jegyezni, hogy a drámairás vezető szerepét a szerző is, a rendező is gyakran elvont módon és kategórikusan értelmezi. A drámairásnak. mint az eszmei tartalom közvetítőiének vezető szerepét egyesek a drámairó vezetőszerepeként értelmezik. E kettő pedig korántsem egy és ugyanaz. Ez a nem nagy, de rendkívül lényeges fogalomzavar adja meg sok drámaírónak a felmentést a szinház és a dramaturgia törvényeinek tanulmányozása, az önképzés alól, s ez szüli végül az önhittséget is. így hát a drámairó Írhatja az egyik színdarabot a másik után, szert tehet tapasztalatra, szakmai tudásra, sőt még saját fejlődését bizonygató kritikai cikkeket is olvashat - s mindennek ellenére lassan, de biztosan haladhat a- 45 -
