Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)
Bevezető
teere épített művészet. A rendező és a színész bemutathatja művészetét úgy is, hogy azt a néző külön-külon érzékeli, de ezért a kölcsönös engedményért egyikük is, másikuk is nem teljes, befejezetlen művészi alkotással fizet a szinpadon, A szinész tehetsége révén megteremtett színpadi alak kétségtelenül önállóan létező művészeti alkotás, egyúttal pedig az első vagy a második szólam a duettben, villanás vagy árnyék a szomszédos alakokhoz viszonyítva. A szinész önállóan teremti meg a színpadi jellemet, ugyanakkor azonban a rendező nélkül nem teheti tökéletessé az általános művészi egészb»»: az előadásban, A rendező szerepe a szó szoros értelmében éppen ott kezdődik, ahol az előadás gazdag szimfóniájában az alakok együttesen hoznak létre művészi akkordokat. Igen, a rendező az előadás megalkotása közben a színház valamennyi eszközét harcbaveti és felhasználj a.A drámai mü a színészi alakítás sajátos vibrálásában kel életre. A díszlettervező és a zeneszerző hozzáadta a darab festői és zenei interpretálását, a rendező megtalálta a legérdekesebb beállítást, a kibontakozó színpadi cselekmény tempója, ritmusa magával ragadta a nézőtér figyelmét, ám mindez és még sok-sok egyéb csak akkor egyesül hatalmas művészi erővé, ha feltárja az ember gazdag gondolat- és érzésvllágát. És természetes, hogy a rendező kezében a szinész, az ember válik a legfőbb fegyverré, de ez a fegyver élő, érzékeny, makacs, s olykor megváltoztatja magát a rendezőt is, gazdagítja, alaposabbá teszi őt. A színház legfőbb,megdönthetetlen ereje a színész élő, vibráló szivében, lángoló gondolataiban és érzéseiben rejlik. A színész alkotja meg azokat a színpadi alakokat, amelyek a nézőt lázba ejtik. De semmiféle színpadi Jellem nem élhet légüres térben, távol az őt körülvevő többi embertől, korának légkörén, a természeten és a mindennapi életen kívül, A szinpadon mindezt a rendező teremti meg és fogja össze. S mint ahogyan a drámairó számára nem lehet vitás, hogy mi a fontosabb: az ember-e avagy a táj, Ugyanúgy a- 12
