Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)

Bevezető

rendező számára is a mutatós táj, a környezet, a hangok, a zene, a világítás, stb. csak megannyi eszköz ahhoz, hogy - Sztanyiszlavszkij meghatározása szerint - "az emberi lélek életét" a szerepben feltárja.

Világszerte, s igy a hazai ezinház fejlődésének különböző szakaszaiban, a rendező szerepe is különböző volt. A rendező az adminisztrációs-gazdasági teendők ellátójából alkotó szervezővé emelkedett.

Konsztantyin Szergejevics Sztanyiszlavszkij nem egyszer emelt szót a rendező tevékenységének korlátozása, eszmei és társadalmi szerepének szükkörü értelmezése ellen. Arról beszélt, hogy "a rendező nem merül ki abban, hogy el tud igazodni a darabban, tanácsot tud adni a színészeknek, hogy hogyan játsszanak, ki tudja jelölni helyüket a színpadon és a díszletek között, amelyeket a diszlettervező felépített, A rendező jól meg tudja figyelni az életet és szinházi-szakmai tudásán felül minden más területen is a lehető legtöbb ismerettel rendelkezik."+ A színház nagy reformátora bebizonyította, hogy a mi szovjet korszakunkban a rendező szerepe sokkal bonyolultabb lett. "A politika életünknek elválaszthatatlan részévé vált, ami azt jelenti, hogy az emberek gondolatban foglalkoznak az állam rendjével, korunk társadalmának feladataival... A rendezőnek önállóan kell tudni gondolkozni és úgy kell végeznie munkáját, hogy a nézőkben olyan gondolatokat ébresszen, amelyek hasznosak a mai kor szempontjából."

A mi színházunk közismert a maga sajátos rendező-tipusairól; az olyanokról, akik létrehozták, fejlesztették és megszilárdították a mélységesen eszmei realista művészet hagyományait.

Scsepkin, Lenszkij, Nyemirovics-Dancsenko, Sztanyiszlavszkij a szinházat nyilvános szószéknek, a népi kultúra

+N, Gorcsakov: Sztanyiszlavszkij rendez. Müveit Nép Bp. 1953. 44. oldal.- 13 -