Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)

A perspektíva

A teljes szerep átfogására irányuló igyekezet hatja át a nagy rendező minden kijelentését, amikor a szinésznek a szerepen vagy a rendezőnek a színdarabon végzett munkájáról beszél, A szinésznek azt a szokását, hogy szerepében töredéktől töredékig halad, jelenetről jelenetre, felvonásról felvonásra játszik, rövidlátó vagy "rövidtávú" játéknak nevezi.

Annak a szinésznek a játékát, aki szerepét nem tanulmányozta, nem elemezte eléggé, olyan előadóművészéhez hasonlítja, aki valami alig ismert, nehéz könyvet olvas fel.

Gyakorlatilag még kevéssé sajátítottuk el Sztanyiszlavszkij művészi hagyatékának a perspektíváról szóló tanítását. Túlságosan gyakran rekedünk meg a szinész nevelésének pedagógiai alapjainál és ezeket elszakítjuk attól a folyamattól, amelyben a szinész az ábrázolandó alakká lényegül át.

A perspektíva és az átfogó cselekvés kapcsolatáról szóló tanítás mindenesetre egyenes és közvetlen összefüggésben áll azokkal a gyakorlati módszerekkel, amelyekkel a rendező -az előadás teljes művészi képét átfogja és megvalósítja. És ugyanigy: a szerepében meglátott világos és pontos purspektiva biztonságot és erőt ad a szinésznek az egész darab átfogó cselekményének megvalósításához.

"Ne feledkezzünk meg arról, milyen fontos erényei vannak a perspektívának a mi alkotásunk szempontjából - Írja Sztanyiszlavszkij. - Széles távlatot, lendületet, nyomatékot ad belső átélésünknek és külső cselekvéseinknek, ez pedig igen fontos az alkotás szempontjából.

Képzeljék el, hogy egy dijért futnak, de nem egyszerre az egész hosszú távon, hanem részletekben, minden húsz lépés után meg-megállva. Ilyen körülmények között az ember nem jön bele a futásba és nem szerzi meg a szükséges tehetetlenségi nyomatékot, pedig ennek a futásban óriási jelentősége van.- 111