Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)
A folyamatosság
Ugyanez az eset nálunk is. Ha a szerep minden darabkája után megállunk, hogy minden következő darabkát megkezdjünk és rögtön be is fejezzünk, akkor a belső törekvés akarás, cselekvés nem kap tehetetlensági nyomatékeit. /Kiemelés tőlem - A.P./ Erre pedig elengedhetetlen szükségünk vein, mert a tehetetlenségi nyomaték serkenti és gyújtja fel az érzést, az akaratot, a gondolatot, a képzeletet stb. Rövid távon nem érhetünk el sikert. Távlatra, perspektivá - ra, távoli vonzó célra van szükség."+ Ilyen vonzó cél, amely a rendezőt lelkesítheti: az előadás főfeladata. Sztanyiszlavszkij hangsúlyozza, hogy a főfeladat felé való törekvésnek maradéktalannak és folyamatosnak kell lennie, át kell vonulnia az egész darabon és végig minden szerepen. A folyamatosság Elérkeztünk a rendező művészi felkészültségének egyik legfontosabb kérdéséhez, amely szintén az előadás művészi teljességének problémájával áll kapcsolatban. Ha a színházművészetet hatékony és dinamikus, időben és térben megnyilvánuló, b ami a legfontosabbt a mozgás gazdag változatosságával telitett művészetnek fogjuk fel, különö's figyelmet kell szentelnünk mindennek, ami a színész lelki és testi életének energiáját a színpadon fejleszti és megőrzi. Ebben a vonatkozásban döntő jelentőségű, hogy a tehetetlenségi nyomatékot a színész színpadi cselekvéseiben megszerezzük és megőrizzük; ezt pedig a színdarab és a szerep főfeladatára való törekvés folyamatossága teszi lehetővé. +Sztanyiszlavszkij Müvei III.kötet 139 oldal oroszul.- 112
