Vilar, Jean: Újítás és hagyomány - Korszerű színház 17. (Budapest, 1960)

A titkok

alatt. Olyankor, ahogy de Retz " mondja, döntően fontos, hogy megkülönböztessük "a rendkívülit a lehetetlentől". És ez a dilemma kényesebb a Hamlet lenni vagy nem lenni-jénél is.

/77 /

X

A képzelet,amely munkaeszköze az embernek ée mennyországa a művésznek, végtelen terület, amelyet a színpad és csakis a szinpad túl feltárni.

És ezért előző soraimból ezt a következtetést vonom le: aminthogy a képzelet elvont és határtalan, úgy legyen a szinpad is határtalan, nyitott, és,ha lehet,csupasz. Ilyenkor örül, tombol szabadon a képzelet; költőé, nézőé, színészé egyaránt.

És ugy-e, erre tanítanak minket a remekművek is, amelyek nem pusztán irodalmi alkotások. Erre tanit a görög amfiteátrum, a spanyol dobogó, az erzsébetkori emelvény, a francia labdaház. A maga módján ezt a példát nyújtja nekünk a vágás és a látómezők korlátlanságával korunk uj művészete. kortársaink fő szórakozása, a film is.

"Give ne that glass and therein will I read."

"Add a tükröt, majd abból olvasok.

Nem mélyebb még a ránc? Annyit csapott

Arcomba mindenféle fájdalom

S nem V ért mélyebb sebet? Hazug tükör,

Most engem csalsz!"

/Somlyó György fordítása/

/77/ Paul de Gondi, Retz bíborosa /1613-1679/ francia politikus és iró; különösen Emlékiratai nevezetesek./A ford./- 96 -