Vilar, Jean: Újítás és hagyomány - Korszerű színház 17. (Budapest, 1960)
Csőpostalevél egy drámaíróhoz
Köztudomású,hogy Molière a Fösvény kanavászát Plautus Bögréiében találta. Köztudomású az is, hogy az a jelenet, amelyben Jakab megvádolja Valért, csakúgy mint Valér és Eliz epizódja, a Lello és Arlequlnből származik; hogy az a rész, amelyben Fruzsina elhiteti Harpagonnal,hogy száz évig fog élni, azószerint Ariosto egy vigjátékából, Az elcseréltékből való; hogy a Valér és Jakab közti jelenetet az Előkelő azolgáló.ból/La Suivante de quallté/másolta ki Molière, s végül,hogy a befejezést egész egyszerűen kiirta da Bibbiena biboros Calandria c. olasz bohózatából, amelyet tavaly /72/ nyáron mutattunk be Avignonban. Mindez, ismétlem, köztudomású. De valóban tudja-e mindenki? Az igazság az, hogy egyesek nem bocsájtják meg nekünk,hogy minden elméleti alátámasztás és bölcs megfontolás nélkül visszaadtuk a Fösvénynek bohózat! zamatát, dacolva a XIX. század valószinütlen hagyományával, amikor is elhatározták, hogy komiko-realista drámát csinálnak belőle, "szabadságszeretettől fütött gyermekekről, akik fellázadnak az apák önző erőszaka ellen". Micsoda ostobaság, micsoda penzum! A próbák munkája vezetett el a helyes értelmezésig; ekkor ismertem fel, hogy a Fösvény nincs messze attól, hogy vaudeville legyen. Ez volt Jouvet nézete is. És e nyilvánvaló tény előtt nekem is meg kell hajolnom. Végül pedig: ebben a darabban nincs semmiféle tanulság - viszont egyike legbiztosabb hatású komédiáinknak. Hasonlóképpen a Cid sem a kötelesség erónydus apológiája, ez/72/ Ariosto fentebb említett vigjátékának eredeti cime I Suppositi /l508/; a Calandria Bernardo Dovizi, Bibtlena biboros /1470-1520/olasz tudós és iró egyetlen vigjátéka^ amely 1513-ban született, Plautus és Boccaccio hatására; cimét is egy Boccaccio-figuráról, a darabban is szereplő felszarvazott, ostoba öreg férjről, Calandrinóról nyerte.- /A ford./- 86 -
