Vilar, Jean: Újítás és hagyomány - Korszerű színház 17. (Budapest, 1960)

Levél az igazgatóhoz

hatónak találja majd alant következő javaslataimat áe biráló megjegyzéseimet, hiszen olyan legénytől erednek, akire ön habozás nélkül rábízta egy nehéz mü szinrevitelét.

Ezek a birálő megjegyzések és javaslatok három lényeges területre vonatkoznak:

1. A játékszervezésre;

2. Az Uzemigazgatásra;

3. A társulatra és a színészekre.

Megjegyzéseim néha talán túlfutnak a puszta elmélet határain; mindenesetre legalább arra törekszem, hogy igazak legyenek, de mégse epések.

Kezdjük hát.

Semmiféle értékes alkotás nem jöhet létre olyan színházban, amelynek személyzete nem veti alá magát valamilyen közös szellemnek, egy kísérletező, kutató szellemiségnek, amely kizárólagos, de ugyanakkor tartózkodik attól,hogy oktalanul vagy túl gyakran felforgassa az adott időpontban és az adott színházban uralkodó néhány alapvető elgondolást. Nem arról van szó, hogy játékszervezők, gazdasági vezetők, színészek, szinliskolal növendékek és műszakiak szolgaian engedelmeskedjenek egy törvénynek, amelyet egyetlen ember, bármily nagy legyen is, diktál; valamennyiüknek közös erővel kell létrehozhiok azt a szellemi egységet, amely hozzásegítheti nemzedékünket a színjátszás szükségszerű és szakszerű módjához.

A játékszervezés

A játékszervezés a színház legkényesebb pontja. Minden színházi tevékenység, a rendező alkotó ötletétől a kellékek kiválogatásáig /és néha kifizetéséig/ ezen a forgókorongon halad át.

Szorgalmas, odaadó, néha bizony unalmas kötelességeivel tisztában lévő játékszervezés nélkül az ön intézménye csak üzem lesz,és soha nem válik azzá a kiváltságos hellyé,- 70 -