Vilar, Jean: Újítás és hagyomány - Korszerű színház 17. (Budapest, 1960)

Levél az igazgatóhoz

aboi az emberi élet drámai és szatirikus Ünnepségei végbe­­mehetnek. Ez az tizem előállít ugyan valamiféle terméket, amely minden bizonnyal jő minőségtl is lesz; de soha nem tud létrehozni olyan alkotást, amelyet az ember megszeret és megőrzi magában történetét és hatását. Mivel ön azelőtt nagyiparos volt és azt hiszem, ma is az, tisztában kell lennie azzal, hogy Ford lázas iramú te­vékenysége semmit nem ér ott, ahol a müasztalos érdektől mentes türelmére van szükség. A szinház az az "anywhere out of the world" /világon kivüleeő hely - A ford./, ahol az em­bernek vagy a citoyennek a játékai nevetségessé és fölösle­gessé teszik a többtermelés szörnyeteggé duzzadt és haszon­­ratörő procedúráit. Olyan színházat, amely egy egész kor­szakról tesz vallomást, nem a General Motors vagy Napoleon szokott alapítani, hanem a csöppnyi Atelier igazgatója /-'7/ vagy egy André Antoine nevű hivatalnok a gázmüvektől. De milyen legyen a játékszervezés, hogy valóban a mü szolgálatába állíthassa mindazokat a tanulságokat, amelye­ket a színészek, a műszakiak, a világosítók, a varrónők és az öltöztetőnők apró kis viselt dolgai és gesztusai,az elő­adások és a próbák mindennapi menete nyújtanak? Annak az embernek,aki ezt a funkciót betölti, nyugodt, józan érte­lemre, jó szakmai Ítélőképességre és nagy szilárdságra van szüksége. Amellett rendesnek is kell lennie. Tudnia kell visel­kedni. És, hogy világosabb legyek, hozzáteszem, hogy öltöz­ködésében is rendre kell szorítania magát. Gyakran álmodoz­tam róla, kedves Igazgatóm, hogy olyan Játékszervező álljon mellettem, aki keménygallért,makulátlan nyakkendőt és kéz­előt visel. Olyan kifogástalan legyen, mint a hajóskapitány a nap és az év minden órájában a maga parancsnoki hidján. /59/ Charles Dullin.- /A ford./- 71

Next

/
Oldalképek
Tartalom