Ribi Sándorné (szerk.): Kínaiak a színházról - Korszerű színház 16. (Budapest, 1960)

Kinai Vándor-színház utolsó éveiben ugyan a formalizmus útjára tért, 'ebben az időszakban politikailag is helytelen útra tévedtek, műsoruk darabjai eszmeileg is reakciósak voltak.

Ha azt nézzük, hogy Liu Hsziu elvtárs elismeri a dráma harcos jellegének hagyományait, ugyanakkor megtagadja a művésziesség hagyományait,akkor azt kell mondanunk, hogy lényegében a harcos hagyományokat is tagadta, /jin Ping: Ha megtagadjuk a dráma művészi hagyományait, ez annyit tesz, hogy a politikai mondanivalót megfosztjuk fegyverétől./

Je Haziang-iün:Liu Hsziu elvtárs cikkében számos ellentmondás van. Elismeri a dráma hagyományainak harcos jellegét, ugyanakkor azt állítja, hogy ez szülte a naturalizmust.A naturalizmusnál azonban hogyan beszélhetnénk valamiféle harcosságról?

Vannak olyanok, akik szerint csak köznyelven kell szólni, csak az életet kell formáiban utánozni, s már előadásra kész a dráma. Mintha bizony a drámának nem is volna művészi jellege! A dráma a hagyományos operával összehasonlítva természetesen aránylag közelebb áll az élethez, de nem közvetlenül utánozza az életet. Aránylag közel az élethez - ez a dráma sajátos vonása, egyben erényei egyike. Ezzel éri el, hogy a közönség olyan magához közel állónak érzi, ezért indul még rajta. A dráma a közönségnek a valóság benyomását nyújtja, de ezzel még nem mondtuk azt, hogy naturalista. A dráma el akarja hitetni az emberekkel, hogy a színpadon megjelenitett figurák és az ott lejátszódó történés valódi, ehhez pedig technikára, bizonyos művészi kifejezőerőre van szükség.

A tartományi és városi színtársulatok tanulni akarnak a dráma művészeti hagyományaitól, csakhogy ez nehézségekbe ütközik, mert a társulatokban nagyon kevés a régi szinész. Azt reméljük, hogy akad majd va- 79 -