Ribi Sándorné (szerk.): Kínaiak a színházról - Korszerű színház 16. (Budapest, 1960)

olyan színmüveket, amelyek eszmei és színművészeti erényeikkel százezres közönséget mozgattak meg. Ezért nem mondhatjuk azt, amit Liu Hsziu elvtárs cikkében, hogy t,i. "A mi későn született drámánk megjelenésében és fejlődésében fontos szerepe van annak, hogy a művészeti mozzanatnak távolról sincs olyan ereje benne, mint a politikai és világnézeti propaganda eszközéül szolgáló mozzanatnak". Nem helyes ilyen lenézően nyilatkozni hazánk drámájának ötven éves múltjáról,művészi hagyományairól.

Liu Hsziu elvtárs cikkének néhány más megállapításából is hiányzik a meggyőző erő.Azt mondja, hogy a dráma nagyon közel áll az élet megjelenési formájához, ezért szereti a széles közönség. Akkor t ehát az élet megnyilvánulási formájától viszonylag távol álló hagyományos operát miért szereti annyira a széles közönség? Az a megállapitása is nagyon vitatható, hogy az Írástudatlanság a tömegek között az alapja a dráma befogadásának; hogyan magyarázza meg

azt, hogy az értelmiség a munkások és parasztok tömegeinél sokkal jobban szereti a drámát?

Si Jü; Ma hangsúlyozzuk, hogy az élettől kell tanulnunk, a munkások, parasztok, katonák tömegeitől kell tanulnunk, tanulmányoznunk kell az elméletet, a hagyományt, atb. Ma eszmeileg tisztábbak vagyunk, tanulási feltételeink aránylag Jók, a felszabadulás előtt világnézetileg sem voltunk ennyire szilárdak, körülményeink sem voltak ennyire jók, mégis, azt kell mondanunk, hogy nem vagyunk eléggé szorgalmasak. Akkoriban valamit alaposan megtanulni nagy nehézségbe ütközött. Csungkingban egyszer néhány színtársulatunk együttes konferenciát rendezett a Sztanyiszlavszkij módszer kérdéseinek megvitatására; ránk fogták, hogy kommunisták vagyunk, mert ilyen konferenciát csak a kommunisták rendezhetnek. /Derültség./ Arra is emlékszem,- 75 -