Ribi Sándorné (szerk.): Kínaiak a színházról - Korszerű színház 16. (Budapest, 1960)

hogy egyizben Nankingban a szomszédos külföldi követség betiltatta hang- és énekpróbáinkat, mert zavarta őket az orditozás. /Derültség./

Én a drámát nem eszmei tartalma miatt szerettem meg elsősorban, hanem művészeti jellegzetességei miatt. A szinadon látott figurák ragadtak meg elsősorban, a dráma művészete vonzott. Húsz esztendővel ezelőtt láttam Van Csia-pao /Cao Jü eredeti neve. - ford./ mestert Moliere "Fösvény"-ében; annak az előadásnak a díszleteire, a szereplők beszédmodorára, mozdulataira még ma is tisztán emlékszem. Én a művészi forma oldaláról közelitettem meg a drámai művészet eszmeiségét.

Régen nagyon sok figyelmet fordítottunk az elméleti tanulásra,olvastunk Cseng Csün-li és Csang Min közös fordításában "A színész önképzéséről"cimü sorozatot, olvastuk Jüan Mu-csi elvtárs könyvét saját művészi tapasztalatairól. Ebben a könyvben Jüan Mu-csi elmondja, hogy hogyan készítette ki magát ráncossá a "Kiálts, Kina!" cimü darab előadásán az öreg halász szerepében, hogyan használta a szemét, stb. - mindezt nagy érdeklődéssel olvastuk végig.

Annakidején Si Tung-san elvtárs is szorgalmasan tanulmányozta a Sztanyiszlavszkij-módszert s próbákon nagyon szlgöru volt.Ho Meng-fu elvtára is nagyon igényes munkát végzett a próbákon, minden bemutatandó darabhoz rengeteg egyéb könyvet olvasott hozzá, de minden általa rendezett darabnak meg is volt a maga saját stílusa. Csen Li-ting ugyancsak ilyen volt.Láthatjuk Csín San és Csou Tan, valamint más idősebb színészek Játékán, hogy ők már a sanghájl színházak előadásain elkezdték figyelemmel kisérni a nemzeti hagyományoktól való tanulás lehetőségeit, tanultak Csou Hszin-fang mestertől; s az általak játszott "Vihar a határvidéken", "Csü Jüan", "Vörös vihar" cimü- 76 -