Ribi Sándorné (szerk.): Kínaiak a színházról - Korszerű színház 16. (Budapest, 1960)

lesitsék ki éa tegyék igényesebbé a hagyományok tanulmányozását,

4.

Minthogy mi a kinai nép tolmácsai vagyunk a kinai színpadon, nem szakadhatunk el a kinai szinház hagyományaitól, ellenkezőleg, mindent meg kell tennünk azért, hogy átvegyük és továbbfejlesszük a hagyományokat. Most már az a kérdés, hogy mit és hogyan tanulhatunk a hagyományokból. Az alábbiakban összegezem saját nézeteimet erről a kérdésről.

Elzártságunknak volt a következménye a megszokotthoz való erős ragaszkodás.Amikor a kun-csü opera volt népszerű, akkor az szolgált mérőéül a többi darabok megítélésében; amikor később a peklng-opera jött divatba, az volt a tökéletesség mértéke. A felszabadulás után a párt ezt a jelszót adta ki: "Virágozzék minden virág, úgy gyomláljunk a régiben, hogy kinőhessen közüle az uj!" És a színházi fesztiválok egész sora után - amelyeken különböző tipusu operákat mutattak be - elkezdtük felfedezni gazdagságunkat: nagy

mennyiségben és gazdag változatosságban állnak rendelkezésünkre helyi opera-műfajok Kina különböző vidékeiről. Ekkor nyilt ki a szemünk: ekkor Bttértük csak fel igazén örökségünk gazdagságát, ekkor éreztük meg, mi is lényegében az a géniusz, amely azokban az öreg színészekben és drámaírókban munkált, akik - többségükben névtelenül - kifejlesztették a kinai színpadot. Becsülhetjük és nagyértékünek vallhatjuk a kun-csüt és a peking-operát, de nem tekinthetjük egyiket sem a hagyományok reprezentatív műfajának, vagy a hagyományos színpadi művészet egyedül tökéletes formáinak.

A peking-opera alapmelódiái az Ör-huang és a hszi-pi, akárcsak a Hupej tartományi tájoperában. A peking-opera fokozatosan fejlődött ki a Hupej-operából, miután az elkerült Pekingbe,magába olvasztotta a kun-osü bizonyos értékes elemeit, valamint bizonyos éazakkinai caattogtatóval kisért ritmusok dallamait, és rátért a pekingi kiejtés alkalmazására. Bizonyos újítások születtek melódiaszerkezeteiben,- 12