Ribi Sándorné (szerk.): Kínaiak a színházról - Korszerű színház 16. (Budapest, 1960)

táncaiban, akrobatikus betéteiben éa az ütőhangszerek felhasználásában is. A peking-opera hires arról, hogy gesztuskulturája, általában a színészi mozgás benne gazdag és fejlett, kosztümjei és maszkjai igen látványosak, a mindez a helyesen értelmezett művészi túlzás kifejezésére szolgál.Az utolsó száz év folyamán kiváló színészek tökéletesítették ezt a műfajt olyan csiszolttá és tömörré, amilyennek mi ismerjük. Ezek a pozitív vonásai ennek az opera-műfajnak. De, minthogy ez a klasszikus színház a feudális fővárosban nőtt naggyá, a császári udvar és az előkelőségek Ízlésének szellemében fejlődött ki, érvényesülnek benne olyan tendenciák, hogy túlságosan hangsúlyozzák a technikát és a formát, a tartalom éa a Jellemzés rovására. A peking-operáb&n kevés törekvést láthatunk a szereplők gondolkozásmódjának és érzelmivilágának a kifejezésére vagy a nép életének visszatükrözésére. Ebben a tekintetben a vidéki tájoperák magasabbrendüek a peking-operánál. Ha megnézzük például a szecsuani operát,mélyebbnek fogjuk találni realizmusát ás meginditóbbnak lélektani motivációját. De ugyanezt elmondhatjuk a többi vidékek tájoperájáról is. Sajnos, bár sok vidéki tájopera irodalmi értékű alkotásnak bizonyult, mindeddig nem tanulmányozták őket kellő figyelemmel. A legutóbbi néhány esztendő folyamán a peking-operát sikerült azáltal tökéletesebbé tenni, hogy felhasználták benne a tájoperák értékes elemeit. A tájoperáknak azonban még sokat kell tanulni, elsősorban a peking-opera és a kun-csü opera sajátságaiból.

5.

Kincs itt helyünk arra, hogy összehasonlítsuk a kínai opera különböző irányzatait. De, hogyha a hagyományos színházat egységes egésznek tekintjük, a ránkwiradt színpadi müvek ezrei között sok kitűnő darabot találhatunk: gazdag változatosságát a tragédiáknak és a vígjátékoknak, valamint rövid, vaskosabb, de eredeti költőleéggel teli, népi jellegű darabokat. Ezekben megtaláljuk a kínai nép nézeteit a- 13