Vailland, Roger: Színházi tapasztalatok - Korszerű színház 14-15. (Budapest, 1960)
VII. A fenségesről
Mert ne tévedjünk: eoha nem caak a becsület kényszeríti az embert választásra és állásfoglalásra. Ahhoz, hogy egy ügyért harcoljunk, nem elegendő, ha meg vagyunk győződve igazságáról; miért ne húznék hasznot inkább az igazságtalanságból? Nem elég az sem, ha úgy gondoljuk, hogy az ügy "egybeesik a történelmi fejlődés irányával";mert "miért ne használnám ki a kedvező szelet, hogy a szél ellen haladjak?"Minden felmerülő és elkerülhető veszélyre mindig cáfolhatatlan válasz marad az "utánam az özönviz". Az ember józan ésszel csak akkor bocsátkozik valamely küzdelembe, ha saját tapasztalata révén győződött meg róla, hogy becsületének megmentésére nincs más megoldás.Csak akkor kockáztatjuk jogoséul életünket, ha szivünk mélyén meg vagyunk győződve róla, hogy a harc megtagadása elviselhetetlenné tenné eljövendő életünket. X Corneille egész felfogása az emberről összesürüsödik a kérdésben, amelyet Don Diego a fiához intéz: "Rodrigo, van benned szív?" A "szív" szó azóta borzalmasan kétértelművé vált és végül is fokozatosan egészen a "szivküldi"-ig satnyult. Próbálkozzunk meg vele, hogy tapogatózva visszataláljunk a kifejezés corneille-i értelmezéséhez. Sok minden van benne: szív, vér, a szégyentől vagy a dühtől elvörösödő arc. Büszkeség: az, akiben "szív van”, soha nem nyújtja oda a másik orcáját; egy pofontól elborul előtte a világ.Nemeslelküség: az ilyen ember soha nem kiméli önmagát. Szenvedély: azonnal hajlandó minden erejét latbavetni valamiért. Bátorság, azaz Jellemerő; azt, akiben szív van.hajlithatatlanabb, sűrűbb, tömörebb fémből kovácsolták. Az ilyen ember ellentéte a gyáva, a laza, a remegő karú és begyulladó ember; az,aki képtelen összeszedni energiáját, képességeit, a puhány, a jellemtelen, az anyámasszony katonája.- 95 ' • T I
