Vailland, Roger: Színházi tapasztalatok - Korszerű színház 14-15. (Budapest, 1960)

VII. A fenségesről

VI. A fenségesről

Ha a darab elkészült.megfelel a dráma ellentmondó szabályainak és témája alkalmas rá, hogy a nézőben szenvedélyes érdeklődést keltsen;ha a színészek a drámai c selekményt tolmácsolva a legmagasabb fokig fejlesztik a mesterségüket jellemző önmagukon belüli kettéválást: ha az előadott cselekményt, a rendezést, a színészi játékot és a színpad és a nézőtér viszonyát jellemző sajátos és különféle konfliktusok fejlődésük során végig szerencsés arányban vannak egymással - akkor a színházi cselekmény kiég, mint a fajansz, megkel, mint a tészta, erjed, mint a bor. Még az is megesik, hogy felemelkedik a fenségesig.

Jouvet igy ir bizonyos színházi estékről:

"A siker... Sikerünk volt... Siker volt... Csak mi tudjuk, mi az... Mások nem ismerik azt a forróságot, azt a belső sugárzást, ami elönti a színészt, a szerzőt vagy az igazgatót, amikor meghallják azt a sajátos zajt,amely olyan, mintha egy dióval teli zsákot ráznának ... mert erre emlékeztet a türelmetlen és beszélgető közönség zaja a függönyön túl; a rendező, az ügyeletes tűzoltó, a diszletezők és a színészek pedig boldog mosollyal bámulják a függöny hasadékán át ezt a száz meg száz, türelmetlen és érdeklődő arcot. Mások nem ismerik azt a kéjes borzongást, amelyet a nézőtér kelt; ezt az érzést, amely csupa emberség és csupa felfokozott érzékenység; és végül, amikor a függöny a néma csendben felmegy, már nem is tudjuk, mi a nagyobb bennünk: a gyengéd megindultság vagy a rettegés... és hirtelen ott van előttünk ez az embertömeg,"ez az ezerszemü és ezerfülü szörny"- ahogy Shakespeare mondta -, amely ott les ránk a sötétben."

90